Őszintén, soha nem voltam olyan jó formában, mint most, 8 hónappal a szülés után. Már gyermekkorom óta küzdöttem némi túlsúllyal, ami miatt a szigorú diétázós és az „elfogadom magam úgy, ahogy vagyok” időszakok váltakozásával igyekeztem magamban helyre tenni ezt az egészet, de az időközönkénti kiborulásokat leszámítva nem tulajdonítottam neki nagyobb jelentőséget. Viszont abban teljesen biztos voltam, hogy nekem ez jutott, az élet nekem a kicsit duci, kicsit pattanásos lány szerepét osztotta, akit leginkább a személyisége miatt lehet szeretni. Most másfél évvel és 33 kg-mal később, ráadásul egy terhesség után viszont teljesen más embernek érzem magam. 

Hogy kezdődött az életmódváltás?

Amikor a férjemmel gyermeket szerettünk volna, viszont az minden próbálkozásunk ellenére egy év után sem fogant meg, elkezdődtek a kivizsgálások. 2018 végén pedig egy csapásra megváltozott minden, amikor az orvosom felhívott a legutóbbi vizsgálat eredményével.  A diagnózis: inzulinrezisztencia. Ami főként teljes életmódváltással "gyógyítható". Január 4-re kaptam időpontot az orvoshoz, ahol személyesen megbeszéltük a részleteket, elmondta, hogy mit is jelent ezt a betegség és mit tehetek annak érdekében, hogy helyre állítsam az inzulin értékeimet. Tudtam, hogy ez az „utolsó napom”, amikor lehetőségem van arra, hogy azt egyek, amit csak szeretnék, így úgy döntöttem, búcsúzóul felzabálom a fél várost. Másnap felkeltem és belevágtam az életmódváltásba, amelyhez azóta is tartom magam.

Mozgás és új ételek

Tudtam, hogy két dolog vár rám az életmódváltás keretein belül. Az egyik a 160 grammos diéta szabályainak betartása, a másik pedig a rendszeres mozgás bevezetése az életembe. Tulajdonképpen egyik sem tűnt túl bonyolultnak, amíg képes vagyok egy rendszert alkotni az életemben, viszont az állandó számolás és az élelmiszerek csomagolásának folyamatos csekkolása igen kimerítő tud lenni, pláne az elején. A kezdeti bakik által azonban megtanultam, milyen sokféle elnevezése létezik a cukornak és azt, mennyire lényeges a lisztek aránya a kenyérben. Az eredmény viszont nem maradt el: másfél hónap alatt 13 kg-mal mutatott kevesebbet a mérleg. Emellett néhány hónappal a diéta megkezdése után egy pozitív terhességi teszt is megerősített abban, jó úton haladok.  Elképesztő belegondolni, hogy ez a pici lény a pocakomban az életmódváltásnak köszönhető. Vagyis az, hogy egyszerűen odafigyelek arra, hogy mikor mit eszem és tudatosan mozgok, olyan változásokat indítottak el a testemben, amit emberi ésszel fel sem tudok fogni. Hálás vagyok ezért az orvosomnak, az akaraterőmnek és nem utolsó sorban a férjemnek, aki a kezdetektől támogat engem és ő maga is bekapcsolódott az életmódomba.

Fogytam a terhesség alatt is

Sokan úgy vélik, hogy a terhesség alatt mindent ennie kell a mamának, amit csak megkíván, mert a magzatnak az a jó. Nos, ez egyáltalán nem így van, a gyermek nem kívánós még ebben az állapotban, ráadásul és az életmód keretein belül a mai napig nagyon jókat eszem. 

A 160 grammos diéta lényege

Az úgynevezett "160 grammos diéta" alapvetően három pilléren nyugszik. Egyrészt naponta ötször eszem meghatározott mennyiségű CH tartalmú ételeket. Nálam ez úgy alakul, hogy 30 gramm lassú felszívódású CH reggelire, 10-10 gramm gyors és lassú tízóraira, 50 gramm CH vegyesen ebédre, 20 gramm lassú vagy gyors uzsonnára, 30 gramm lassú vacsira és 10 gramm lassú utóvacsira, vagyis lefekvés előtt. (Fontos, hogy ez a diéta nem IR-eseknél is működik, viszont ha orvos javasolja ezt az életmódot, mindenképpen keress fel dietetikust mielőtt belevágsz, mert ő egyedi étrendet állít neked össze!)
Másrészt bizonyos ételeket és alapanyagokat teljesen kiiktattam az étrendemből, mint például a cukor, a finomliszt, a rizs bizonyos fajtái vagy egyes gyümölcsök.
Harmadrészt pedig a rendszeres mozgást is bevezettem az életembe. 

A szülés után sokan mondták, már abbahagyhatom!

A kórházból 25 kg-mal könnyebben jöttem haza, mint az életmódváltás előtt voltam. Sokan mondták, hogy már megszületett a baba, amúgy is szoptatok, szóval abbahagyhatom. De én nem adtam fel, tudtam, hogy ez már rég nem diéta, hanem életmód. Mára pedig -33 kg-nál és négy számmal kisebb ruhaméretnél tartok. A kisfiam számára - mivel eszem - bőven van elég tej és a mozgást is amint lehetett, vissza vezettem az életembe. Jelenleg főként futok, ahova a kisfiam is jön velem egy futóbabakocsinak hála, illetve személyi edzésre járok, amikor szintén nem marad otthon, hála az edzőmnek, akihez pocakosan is jártam már. 

További diétával, IR-rel kapcsolatos bejegyzéseket pedig az instagram.com/ir_on_will oldalon találsz!